Az első világháború 1918-ban ért véget. A győztes nagyhatalmak versailles-i békeszerződésben rögzítették a vesztes hatalmakkal szembeni követeléseiket.
Magyarország 1920. június 4-én írta alá Trianon kastélyban az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerződés gazdasági – társadalmi hatásait tekintve, a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt. A magyar delegációt a tárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette. Az Antant képviselői fogadták a magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket, majd pár nap múlva – lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket – közölték a döntést. A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát. Az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain. Ezt a napot az országgyűlés 2010. május 31-én nemzeti emléknappá nyilvánította.
Iskolánkban az idén a 6.a osztály emlékezett meg méltóképpen történelmünk e szomorú napjáról. Versekkel, énekekkel, néptánccal fejezték ki, hogy szívünkben él a magyarság, nem feledjük el a határon túl élő testvéreinket, hiszen összeköt minket közös történelmünk, hőseink, nagy magyarjaink, hagyományaink, nyelvünk.
A nyolcadikosok előzetesen plakátokat készítettek a határon túlra került magyarokról, amit az aulában állítottunk ki.
A gyerekek fegyelmezetten hallgatták végig a műsort, amit videó bejátszásokkal színesítettünk. Látszott, hogy sok gyereket megérintett nemzetünk e szomorú eseménye. Talán most gondoltak bele, hogy akár az ő családjuk is kerülhetett volna ilyen helyzetbe, hogy elszakítják szeretteiktől.
Hiszem, hogy osztályunk értékeket közvetített a tanulóknak. Ha tanulmányaikban eljutnak a Trianoni békediktátumhoz, vissza fognak emlékezni, ha nem is teljesen, hogy mit láttak, s hallottak erről az eseményről.
Hadházi Istvánné
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt.
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!
