A HŐSÖK EMLÉKÉRE – TISZTELET ÉS HÁLA
November 11-én, az első világháború befejezésének évfordulóján, közösségünk tagjai ismét összegyűltek, hogy méltóképpen emlékezzünk meg azokról, akik életüket áldozták a hazáért.
E napon, 1918-ban, délelőtt 11 órakor némultak el a fegyverek, s ért véget az emberiség addigi legnagyobb véráldozata – az első világháború. A harcok négy hosszú éve alatt milliók vesztették életüket, családok szakadtak szét, és Európa térképe is gyökeresen átalakult.
A béke azonban nem jött könnyen. Mögötte ott volt a hősök bátorsága, a katonák helytállása és a hátországban élők kitartása. Azoké, akik nem kérkedtek tetteikkel, csak csendesen megtették, amit a haza megkívánt.
E nemes alkalomból honvéd kadétok gyalogos zarándoklata indult el Szikszóról, hogy Alsóvadászon át Homrogdig eljusson, és minden érintett településen tisztelettel hajtson fejet az elesettek előtt.
Homrogdon különösen nagy jelentőséggel bír ez a nap, hiszen tizenöt honvéd esett el községünkből az első világháború frontjain. Ők mindannyian a kötelességtudat, a hazaszeretet és az áldozatvállalás példaképei. Nevük ma is ott áll az emlékmű talapzatán, s velünk él minden imában, minden gyertyafényben, minden főhajtásban.
A megemlékezésen Koltaváry Attila atya könyörgést mondott, míg Szemerszki Mihály görögkatolikus parókus panachidát végzett az elesettek lelki üdvéért.
A közös ima a békéért és az egységért szólt – azért, hogy soha többé ne kelljen megtapasztalnunk a háború pusztítását.A Homrogdi Görögkatolikus Általános Iskola 7. a osztályos tanulói is részt vettek a rendezvényen, és méltó módon képviselték az ifjúság tiszteletét a múlt hősei iránt.A falu lakói közül is sokan jelen voltak, köztük olyanok is, akiknek családjában hősi halottakat őriz az emlékezet. Ez a nap nemcsak emlékezés, hanem tanúságtétel is: arra figyelmeztet, hogy a béke sosem magától értetődő, hanem megőrzendő érték, amelyért nap mint nap tenni kell. Hőseink példája megtanít arra, hogy a legnagyobb erő nem a fegyverben, hanem az összetartozásban, a hitben és az emberségben rejlik. Ma főt hajtunk mindazok előtt, akik nem tértek haza a harcmezőről, s egyben ígéretet teszünk: emléküket őrizzük, nevüket megőrizzük, hősiességük örökké velünk marad.
Emlékük legyen áldott, a béke üzenete pedig vezessen minket minden nap.
Beszámolót készítette: Olajosné Csorba Renáta
